2. Rész

Halláb: A legjobb barátommal azaz Tyúkeszűvel megkérdeztük a többieket, hogy elmehetünk-e az erdőbe és azt mondták- Igen, mert úgyis kell a sárkány- de azért a nővérem hozzá tette-Halláb vigyáz magadra.
-Mikor nem vigyázok én magamra?-kérdeztem és el is mentünk. Na de akkor mennyünk is az érdekes részhez.
-Halláb mikor fogunk sárkányokat találni szerinted-kérdezte Tyúkeszű. -Remélem gyorsan-mondtam. -Én is-mondta az én jó barátom. 

Azután sokat kellet gyalogolnunk mire egy tisztásra értünk, ahol egy dörgődob és egy bokor volt (de inkább hasonlított egy prémvadászra). -Megpróbáljuk megszelídíteni őt?-kérdezte Tyúkeszű azután hozzá tette-Vagyis én, megpróbálhatom szerinted?-és futott, hogy megszelídítse a dörgődobot. -Vigyázz-és én is futottam.

Hanna, Kanna, Manna, Panna: Egy viking fiú futott felénk és mögötte egy másik. Azután egy morajszarv rontott a barátomra a dörgődobra, de az első ember elé ugrott és megmentette az életét. A morajszarv felénk rohant és eszünkbe jutott "Van életmentő viking!" 

Azután egy ember állt előttünk, aki azt mondta a morajszarvnak- Menj el-és a morajszarv elment. Így a sárkánya lettem (aki nem tudja hogy van ez az nézze meg az ÍNAST, azaz Így neveld a sárkányodat) és elnevezett minket úgy, hogy Hanna, Kanna, Manna és Panna a dörgődobt meg Dörginek nevezték el aztán bementünk a vikingek falujába.